Folytatom a fontosabb előadások tegnap megkezdett rövid ismertetését. Akárcsak eddig, ha valaki többlet információra kíváncsi, keressen meg.
Guido Kryszat (Mainz) rendkívül izgalmas előadást tartott (Die Bedeutung der altassyrischen Eponymenlisten für die Rekonstruktion syrisch-anatolischer und assyrischer Geschichte), két részét emelném ki, a kt n/k 32 tábla elemzését és Hattuša Anitta-féle pusztulásának kérdését. A városállamokat uraló rubā’um és rabi simmiltimje párosából ötöt biztosan ismerünk Kaniš esetén az ún. iqqāti-formulák alapján, egyet pedig feltételeztek: Hurmeli és Harpatiwe párosát, épp a kt n/k 32 tábla 18-19 sorai miatt: ina qāti Hurmeli rubā’im u Harpatiwe rabi simmiltim. Már azonban Dercksen rámutatott, hogy ez nem szabályos iqqāti-formula, mivel egy u ‘és’ köti össze a két frázist, amely sehol máshol nem fordul elő, s Kryszat ezért (is) úgy véli, hogy Hurmeli kaniši uralkodása nem bizonyítható. Hattuša lerombolása kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy a Kültepe Eponymos Lista 128. és 129. éve nem rendelkezik információval Hattušáról, melynek Anitta hódítása lehetett az oka. Most már „csupán” azt kellene megoldani, hogy ezek az évek abszolút kronológiailag melyek, melyre természetesen több javaslat is van. Kryszat elemzéséhez érdemes átolvasni az AoF legutóbbi füzetébe írt dolgozatát (amiről itt megemlékeztem).
Elena Devecchi (Velence) – régi müncheni diáktársam – egy roppant szabatos előadást tartott a CTH 46, 47 és 65 szövegekről, melyet eleddig vazallusi szerződéseknek tartottak: az első kettőt I. Šuppiluliuma és az ugariti Niqmadu, az utolsót pedig II. Muršili és az ugariti Niqmepa kötötte. A szövegek struktúrájának és formulakincsének gondos elemzésével azonban kimutatta, hogy felépítésük, bár egymáséval egyezik, jelentősen eltér a vazallusi szerződésekétől (például nincsen benne vazallusi eskü, eltérő alakú az agyagtábla maga), s uralkodói rendeletekről van szó (Treaties and Edicts in the Hittite World).
Gary Beckman (University of Michigan) azt a problémát szerette volna megoldani, hogy miért ábrázolják egyes esetekben a hettita nagykirályt még éltében Viharistenként, amikor a hettita uralkodók csak halálukkor váltak istenné, kivéve IV. Tudhaliyát, aki már éltében megkövetelte az istennek kijáró tiszteletet. Nem sikerült neki (The Horns of a Dilemma or On the Divine Nature of the Hittite King).
Paola Dardano (Siena) két hettita frázist vizsgált: 1. ‘az uralmat a tenger határáig kiterjeszteni’, melyről kimutatta, hogy toposz, s azt jelenti, hogy az illető uralkodó meghódított mindent, amit csak lehetett; 2. ‘kenyeret fogsz enni és vizet fogsz inni’ (ha az igék -ške- szuffixumos formája jelenik meg), ami pedig azt jelentené, hogy ‘száműzlek’, bár a jelenlévők egyöntetű véleménye szerint inkább egész pontosan ‘szabadon élhetsz száműzetésedben’ vagyis nem üldözik majd (Die Worte des Königs als Repräsentation von Macht: Zur althethitischen Phraseologie).
Sylvia Hutter-Braunsar (Bonn) két hieroglif luvi jel (L.319 / ta4 és a L.172 / ta5) mostanság hevesen vitatott olvasatára tért vissza, és a formálódó konszenzussal szemben (hogy ti. hangértékük [la/i]) ismét a [da/i] hangérték mellett tört lándzsát. Sajnos azonban még nem ismerhette azt az egy Festschriftben hamarosan megjelenő dolgozatot Yakubovichtól és Riekentől, mely az általa felvetett problémákra egy egyszerű kronológiai megoldást kínál (Die Zeichen L.319 (ta4) und L.172 (ta5) im Hieroglyphenluwischen).
Michael Roaf (München) arra a kérdésre kereste a választ, miképpen lehetséges az, hogy II. Šarrukín inváziója után Rusa, Urartu királya az asszírok szerint öngyilkos lett, a rákövetkező évben mégis szövetséget kötött más anatóliai uralkodókkal? A válasz nem egyszerű, s szervesen összefügg azokkal a problémákkal, hogy végülis hány Rusa királya volt Urartunak és a göveleki sztélé Rusája voltaképp kicsoda is – ez utóbbiról lásd urartológus kollégánk feljegyzéseit (Did Rusa commit suicide?).
Petra Goedegebuure (Chicago) a hieroglif luvi (DEUS)SOL-mis CAPUT-tis /tiwadamis zitis/ kifejezésről tartott előadást, amelyet hagyományosan egy vallási titulusnak fordítanak. Az összes szöveghelyet összegyűjtve azonban sikerült megállapítania, hogy itt korántsem egy vallási titulusról van szó, hanem egy igen magas udvari rangról, kb. a király „nagyvezírjéről” vagy „tiszttartójáról” (Exisiting powers on the crossroads of three cultures: The steward in Luwian, Phoenician and Assyrian texts).
A végére hagytam a konferencia talán legkomplikáltabb előadását, Peter J. Huber (Klosters) prezentációját (Astronomical Dating of Akkad, Ur III, Babylon). Egy szargonida szövegben megjelenő napfogyatkozás alapján I. Šarrukín uralkodására mindössze kétféle abszolút kronológia jöhetne számításba. A kettő közül a III. uri dinasztia alatt lejegyzett kilenc holdfogyatkozás-jóslat alapján lehetne választani, melyből hetet megmagyarázna az egyik kronológia (a másik lehetőség nem illik össze a jóslatokkal). A kérdés persze az, lehet-e abszolút kronológiát építeni holdfogyatkozás-jóslatokra?
Ha összefoglalásul szubjektíve kiemelhetek néhány előadást, számomra van den Hout, Sakuma, Kryszat, Devecchi és Goedegebuure prezentációi igazi szellemi élvezetet jelentettek és már önmagában ezért a néhány előadásért érdemes volt ott lenni.
Guido Kryszat (Mainz) rendkívül izgalmas előadást tartott (Die Bedeutung der altassyrischen Eponymenlisten für die Rekonstruktion syrisch-anatolischer und assyrischer Geschichte), két részét emelném ki, a kt n/k 32 tábla elemzését és Hattuša Anitta-féle pusztulásának kérdését. A városállamokat uraló rubā’um és rabi simmiltimje párosából ötöt biztosan ismerünk Kaniš esetén az ún. iqqāti-formulák alapján, egyet pedig feltételeztek: Hurmeli és Harpatiwe párosát, épp a kt n/k 32 tábla 18-19 sorai miatt: ina qāti Hurmeli rubā’im u Harpatiwe rabi simmiltim. Már azonban Dercksen rámutatott, hogy ez nem szabályos iqqāti-formula, mivel egy u ‘és’ köti össze a két frázist, amely sehol máshol nem fordul elő, s Kryszat ezért (is) úgy véli, hogy Hurmeli kaniši uralkodása nem bizonyítható. Hattuša lerombolása kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy a Kültepe Eponymos Lista 128. és 129. éve nem rendelkezik információval Hattušáról, melynek Anitta hódítása lehetett az oka. Most már „csupán” azt kellene megoldani, hogy ezek az évek abszolút kronológiailag melyek, melyre természetesen több javaslat is van. Kryszat elemzéséhez érdemes átolvasni az AoF legutóbbi füzetébe írt dolgozatát (amiről itt megemlékeztem).
Elena Devecchi (Velence) – régi müncheni diáktársam – egy roppant szabatos előadást tartott a CTH 46, 47 és 65 szövegekről, melyet eleddig vazallusi szerződéseknek tartottak: az első kettőt I. Šuppiluliuma és az ugariti Niqmadu, az utolsót pedig II. Muršili és az ugariti Niqmepa kötötte. A szövegek struktúrájának és formulakincsének gondos elemzésével azonban kimutatta, hogy felépítésük, bár egymáséval egyezik, jelentősen eltér a vazallusi szerződésekétől (például nincsen benne vazallusi eskü, eltérő alakú az agyagtábla maga), s uralkodói rendeletekről van szó (Treaties and Edicts in the Hittite World).
Gary Beckman (University of Michigan) azt a problémát szerette volna megoldani, hogy miért ábrázolják egyes esetekben a hettita nagykirályt még éltében Viharistenként, amikor a hettita uralkodók csak halálukkor váltak istenné, kivéve IV. Tudhaliyát, aki már éltében megkövetelte az istennek kijáró tiszteletet. Nem sikerült neki (The Horns of a Dilemma or On the Divine Nature of the Hittite King).
Paola Dardano (Siena) két hettita frázist vizsgált: 1. ‘az uralmat a tenger határáig kiterjeszteni’, melyről kimutatta, hogy toposz, s azt jelenti, hogy az illető uralkodó meghódított mindent, amit csak lehetett; 2. ‘kenyeret fogsz enni és vizet fogsz inni’ (ha az igék -ške- szuffixumos formája jelenik meg), ami pedig azt jelentené, hogy ‘száműzlek’, bár a jelenlévők egyöntetű véleménye szerint inkább egész pontosan ‘szabadon élhetsz száműzetésedben’ vagyis nem üldözik majd (Die Worte des Königs als Repräsentation von Macht: Zur althethitischen Phraseologie).
Sylvia Hutter-Braunsar (Bonn) két hieroglif luvi jel (L.319 / ta4 és a L.172 / ta5) mostanság hevesen vitatott olvasatára tért vissza, és a formálódó konszenzussal szemben (hogy ti. hangértékük [la/i]) ismét a [da/i] hangérték mellett tört lándzsát. Sajnos azonban még nem ismerhette azt az egy Festschriftben hamarosan megjelenő dolgozatot Yakubovichtól és Riekentől, mely az általa felvetett problémákra egy egyszerű kronológiai megoldást kínál (Die Zeichen L.319 (ta4) und L.172 (ta5) im Hieroglyphenluwischen).
Michael Roaf (München) arra a kérdésre kereste a választ, miképpen lehetséges az, hogy II. Šarrukín inváziója után Rusa, Urartu királya az asszírok szerint öngyilkos lett, a rákövetkező évben mégis szövetséget kötött más anatóliai uralkodókkal? A válasz nem egyszerű, s szervesen összefügg azokkal a problémákkal, hogy végülis hány Rusa királya volt Urartunak és a göveleki sztélé Rusája voltaképp kicsoda is – ez utóbbiról lásd urartológus kollégánk feljegyzéseit (Did Rusa commit suicide?).
Petra Goedegebuure (Chicago) a hieroglif luvi (DEUS)SOL-mis CAPUT-tis /tiwadamis zitis/ kifejezésről tartott előadást, amelyet hagyományosan egy vallási titulusnak fordítanak. Az összes szöveghelyet összegyűjtve azonban sikerült megállapítania, hogy itt korántsem egy vallási titulusról van szó, hanem egy igen magas udvari rangról, kb. a király „nagyvezírjéről” vagy „tiszttartójáról” (Exisiting powers on the crossroads of three cultures: The steward in Luwian, Phoenician and Assyrian texts).
A végére hagytam a konferencia talán legkomplikáltabb előadását, Peter J. Huber (Klosters) prezentációját (Astronomical Dating of Akkad, Ur III, Babylon). Egy szargonida szövegben megjelenő napfogyatkozás alapján I. Šarrukín uralkodására mindössze kétféle abszolút kronológia jöhetne számításba. A kettő közül a III. uri dinasztia alatt lejegyzett kilenc holdfogyatkozás-jóslat alapján lehetne választani, melyből hetet megmagyarázna az egyik kronológia (a másik lehetőség nem illik össze a jóslatokkal). A kérdés persze az, lehet-e abszolút kronológiát építeni holdfogyatkozás-jóslatokra?
Ha összefoglalásul szubjektíve kiemelhetek néhány előadást, számomra van den Hout, Sakuma, Kryszat, Devecchi és Goedegebuure prezentációi igazi szellemi élvezetet jelentettek és már önmagában ezért a néhány előadásért érdemes volt ott lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése