Mint ismeretes, nemsokára Koppenhágában rendezik meg a klíma-konferenciát és mintegy ennek előjátékaként a helyi egyetem Department of Cross-Cultural and Regional Studies – ahová a régészet és az ókori Kelet is tartozik – Carsten Niebuhr osztálya konferenciát szervezett az őskori-ókori klímaváltozások és azok hatásai körében, a konferencia területi súlypontjául pedig a keleti Mediterráneumot jelölték meg. A konferenciát egyúttal a tanszék tragikusan fiatalon elhunyt dán archaeozoológusa, Stine Rossel emlékének ajánlották. Hazánkat négy régész, Fábián Szilvia, Pásztókai-Szeőke Judit, Serlegi Gábor (utóbbi kettő közös előadása: „What have the Romans ever done for us?”) és jelen sorok szerzője (Climate changes and Hittite history – Some initial thoughts) képviselték.
A konferencia technikai szempontból kisebb fennakadások ellenére alapvetően jól zajlott le, az átlagosnál alacsonyabb összeg ellenére a részvételi díjban benne foglaltatott az ebéd (amely az elszállt dán árakat tekintve igen kedves gesztus), sőt egy ünnepi vacsora is, haute cuisine stílusban (nagyon finom és nagyon pici). A „jégtörő”-ként emlegetett nyitófogadást pedig a botanikus kert pálmaházában tartották, ami igen egyéni – és stílusos – ötlet, azt leszámítva, hogy az elején fél órára elment az áram. De persze mikor tekinthet meg valaki egy pálmaházat vaksötétben?
A konferencia maga négy szekcióra oszlott. Kiemelendő a szervezők azon ügyessége, hogy sikerült úgy megalkotniuk a programot, hogy többségében nem volt átfedés a szekciók között, így majdnem mindenki meghallgathatott majdnem mindenkit. Az érdeklődést viszont jócskán alábecsülték, mert a mintegy negyven előadó mellett majdnem még egyszer annyi érdeklődő jelent meg, amely kapacitással azonban nem mindegyik kijelölt terem rendelkezett (az előadások helyszínéül a Földrajz & Geológia Tanszék előadói szolgáltak). Az előadásokra a szokásos húsz perc állt rendelkezésre, kivéve a szekciónkénti egy-egy meghívott előadót, ill. az egy-egy meghívott szekció-vezető előadót, előbbieknek harminc, utóbbiaknak negyven (amelyet sajnos némelyik szekció-vezető azzal töltött el félig, hogy elmondta, ki miről fog beszélni az ő szekciójában).
A négy szekció a következő volt:
1) A holocén klíma rekonstrukciója.
2) Rétegzett társadalmak válaszai a klíma ingadozására
3) Régészeti bizonyítékok a szennyezésre és ökológiai következményeire
4) Stabilizotóp-analízis a Közel-Keleten
A témáknak megfelelően a résztvevők egyik fele régész volt, míg a másik természettudós; a szekciók témái azonban nem különültek el élesen és egy-egy előadás több szekcióba is beletartozhatott volna. Minthogy a súlypont a keleti Mediterráneum volt, ezért az előadók többsége valóban az ókori Keletről (és olykor Egyiptomról) beszélt.
Az előadások most is a power point bűvöletében zajlottak, amely az esetek többségében érthető okokból itt valóban szükséges volt, ám a hátrányok így is megmaradtak: ismeretlen hivatkozások, haza-nem-vihetőség, és a mutatott grafikonok minél gyorsabb kézzel történő lemásolása… Mindazonáltal volt olyan előadás is, ahol teljesen mértékben felesleges volt a ppt használata, sőt épphogy káros (nem tudom, miért gondolta az adott előadó, ha bezsúfol negyven évnevet egyetlen diára, akkor az látható is lesz). De hát az idők szava az az idők szava….
A beszámoló holnap sorra kerülő második részében a konkrét előadásokról fogok írni.
A konferencia technikai szempontból kisebb fennakadások ellenére alapvetően jól zajlott le, az átlagosnál alacsonyabb összeg ellenére a részvételi díjban benne foglaltatott az ebéd (amely az elszállt dán árakat tekintve igen kedves gesztus), sőt egy ünnepi vacsora is, haute cuisine stílusban (nagyon finom és nagyon pici). A „jégtörő”-ként emlegetett nyitófogadást pedig a botanikus kert pálmaházában tartották, ami igen egyéni – és stílusos – ötlet, azt leszámítva, hogy az elején fél órára elment az áram. De persze mikor tekinthet meg valaki egy pálmaházat vaksötétben?
A konferencia maga négy szekcióra oszlott. Kiemelendő a szervezők azon ügyessége, hogy sikerült úgy megalkotniuk a programot, hogy többségében nem volt átfedés a szekciók között, így majdnem mindenki meghallgathatott majdnem mindenkit. Az érdeklődést viszont jócskán alábecsülték, mert a mintegy negyven előadó mellett majdnem még egyszer annyi érdeklődő jelent meg, amely kapacitással azonban nem mindegyik kijelölt terem rendelkezett (az előadások helyszínéül a Földrajz & Geológia Tanszék előadói szolgáltak). Az előadásokra a szokásos húsz perc állt rendelkezésre, kivéve a szekciónkénti egy-egy meghívott előadót, ill. az egy-egy meghívott szekció-vezető előadót, előbbieknek harminc, utóbbiaknak negyven (amelyet sajnos némelyik szekció-vezető azzal töltött el félig, hogy elmondta, ki miről fog beszélni az ő szekciójában).
A négy szekció a következő volt:
1) A holocén klíma rekonstrukciója.
2) Rétegzett társadalmak válaszai a klíma ingadozására
3) Régészeti bizonyítékok a szennyezésre és ökológiai következményeire
4) Stabilizotóp-analízis a Közel-Keleten
A témáknak megfelelően a résztvevők egyik fele régész volt, míg a másik természettudós; a szekciók témái azonban nem különültek el élesen és egy-egy előadás több szekcióba is beletartozhatott volna. Minthogy a súlypont a keleti Mediterráneum volt, ezért az előadók többsége valóban az ókori Keletről (és olykor Egyiptomról) beszélt.
Az előadások most is a power point bűvöletében zajlottak, amely az esetek többségében érthető okokból itt valóban szükséges volt, ám a hátrányok így is megmaradtak: ismeretlen hivatkozások, haza-nem-vihetőség, és a mutatott grafikonok minél gyorsabb kézzel történő lemásolása… Mindazonáltal volt olyan előadás is, ahol teljesen mértékben felesleges volt a ppt használata, sőt épphogy káros (nem tudom, miért gondolta az adott előadó, ha bezsúfol negyven évnevet egyetlen diára, akkor az látható is lesz). De hát az idők szava az az idők szava….
A beszámoló holnap sorra kerülő második részében a konkrét előadásokról fogok írni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése