Most pedig következzék az a beszámoló, amire alighanem több olvasónk várt, mint a RAI-s ismertetésekre: „Egypt and the Near East – The Crossroads. International Workshop on the Relations between Egypt and the Near East in the Bronze Age”. A műhelyet (bár bízvást nevezhetjük konferenciának is) a prágai Károly Egyetem Egyiptológiai Intézete szervezte, amely – többek között – arról nevezetes, hogy évente megrendez egy magas színvonalú konferenciát (hja, vannak ilyen egyiptológiai tanszékek is), a tavalyihoz ld. beszámolónkat itten. Magyar részről csak jelen sorok szerzője vett részt (előadása: The Identification of Qode. Reconsidering the Evidence); egyiptológus nem (khm). Ami az esemény technikai részét illeti, gyorsan elintézhető: kifogástalan és flott szervezés, mindössze egy dolog volt érthetetlen, hogy a konferencia szigorúan angol nyelvű volt – ami, tekintve a tematikát, a helyszínt (Prága!), s azt hogy négy angol anyanyelvű előadóval szemben volt hét német (és egy, akinek mindkettő az anyanyelve volt), legalábbis furcsa.
Az előadások kronológiai rendben hangzottak el, s a szervezők külön ügyeltek arra, hogy a tematikusan összetartozó előadások (pl. Amarna-levelek) egymást kövessék. Az előadásokat négy nagyelőadás tagolta. Ezek közül egy csak áttételesen kapcsolódott a konferencia témájához (A. Rainey: East meets West: The hybrid language of the Amarna letters from Canaan), bár végül is, szigorúan véve, ez az egyéb Amarna-előadásokról is elmondható, melyből az egyik nem igazán mutatott fel újdonságokat (H. Tarawneh: The Amarna Letters: two languages, two worlds and two dialogues); a másik viszont annál inkább: Violetta Cordani az egyik RAI-s bejegyzésben már kiemelt kollegina az általa kidolgozott kronológiai rendszerbe illesztette be az Aziru-leveleket (Aziru’s Journey to Egypt and Its Chronological Value). Itt hívom fel a figyelmet, hogy a kollegina doktori disszertációja (La cronologia del regno di Suppiluliuma I) letölthető a világhálóról (igen, olaszul – ez ma már a hettitológiában teljesen normális).
M. Abd el-Maksoud nagyelőadásában a Tell Hebua I-III lelőhelyein végzett elmúlt húsz év munkáját tekintette át (New Discoveries in the Way of Horus in North Sinai). Szintén csak ásatási beszámolót tartott J. Bretschneider Gibaláról (Tell Tweini), amely kapcsán nagyon tudom ajánlani az ásatási honlapot (link alant). A kurrens nevezetes ásatások interpretációja kapcsán természetesen több előadás is foglalkozott Tell ed-Dab’ával (B. Bader, M. Müller) és Qatnával (A. Ahrens) is.
A nyitó előadás Pierre de Miroschedji nagyelőadása volt, aki kifejezetten érdekfeszítő előadásában a kora bronzkori dél-palesztínai egyiptomi kolonializmus struktúráját és dinamikáját mutatta be (The interaction between Egypt and the Levant during the 4th and 3rd millennium BCE). Miroschedji prezentációját egyébként több előadás követte, mely az általa vizsgált korszakot taglalta a kerámia szemszögéből (M. Czarnowicz, E. Chr. Köhler, A. Wodzinska, Chr. Knoblauch).
A negyedik nagyelőadást egy előadópáros, Elena Devecchi és Jared L. Miller tartotta, amely voltaképp két külön előadás volt, amelyet csak Horemheb személye és a kronológia, mint téma kötött össze (Hittite-Egyptian Synchronisms and their Consequences for Ancient Near Eastern Chronology). Devecchi kiindulópontja a CTH 63.A szöveg, volt melyben II. Mursili megemlíti, hogy békeszerződésre készül Egyiptommal. Először ezt az eseményt helyezte el Mursili uralkodásán belül, relatív kronológiailag, majd arra a kérdésre kereste a választ, hogy megkötötték-e valaha ezt a szerződést. Így fedezte fel, hogy III. Hattusili és II. Ramszesz békekötésének hieroglif változata némiképp eltér az ékírásostól, az ugyanis két megelőző szerződésről tud: egy, amely I. Suppiluliuma idejében is érvényben volt, s egy másik, amely II. Muwattalli idejében (a történet sajátossága, hogy ezt az egyiptológusok minden további nélkül tudomásul vették, míg a hettitológusoknak ez fel sem tűnt). Az első minden bizonnyal az ún. Kurustama-szerződés (amelyet Suppiluliuma szegett meg, amikor bosszúhadjáratot indított az egyiptomiak által megölt fia miatt), a második lenne a II. Mursili-féle, amelyet feltételezhetőleg Horemhebbel kötött. Itt kapcsolódott Miller előadása, melyben az általa felállított elméletet (hogy ti. Horemheb azonos egy, a hettita forrásokban Armā néven ismert egyiptomi tábornokkal) és kronológiai következményeit érintő kronológiai (Groddek) és filológiai (jelen sorok szerzője) kritikákra válaszolt (a filológiaira nem sok sikerrel), ill. az alternatív kronológiákhoz (Wilhelm, Aston) fűzött megjegyzéseket.
Matthias Müller előadásában frissen megjelent könyve eredményeit foglalta össze, melynek lényege, hogy az egyiptomi írnokok által használt akkád a tökéletlen idegennyelv-elsajátítás tipikus jegyeit mutatja (Egyptian Akkadian as an Interlanguage System).
Természetesen nem minden előadás volt kimagasló (S. Zamazalová sikeresen reciklálta azt, amit egy újasszír szövegolvasáson háttérül elmond az oktató (Egypt, Kush and Assyrian in the 8th century BCE)), csalódást ugyanakkor mindössze a két brit előadó keltett (Zamazalová is a UCL-ről jött). G. Smith előadásának lényegét voltaképp senki sem értette (Political change in the late Predynastic and Protodynastic of Ancient Egypt), míg R. G. Roberts úgy vélte, hogy történelmet alkot azzal, ha felhívja a figyelmet, hogy ne kövessük szó szerint, amit az egyiptomi szövegek a Tengeri Népekről írnak (Egyptians, Philistines, and the bias of hindsight) – de Miller gyorsan felvilágosította, hogy ennek szükségességére már évtizedek óta rájött a kutatás.
Záró megjegyzésként nem tudom megállni szó nélkül, hogy a majd két tucat előadóból mindössze hárman osztottak handoutot (engem is beleértve), viszont majd mindenki powerpointozott, ha kellett, ha nem. Erről már sokszor írtunk a blogon és őszintén szólva még mindig nem értem, miért jó ez.
Összességében kiemelkedő konferencia volt, s meg kell mondanom, sokkal színvonalasabbnak és sokkal inkább „Time and History” témájúnak éreztem, mint a RAI monumentális rendezvényét. Az elmúlt évekre visszatekintve egyre erősebben rajzolódik ki az a tendencia (legalábbis számomra), hogy valóban magas színvonalra, sűrű programra, tanulságos előadásokra az ilyen kis lélegzetű, szűk(ebb)re szabott témájú rendezvényeken lehet számítani és nem a monstre eseményeken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése