2011. április 13., szerda

Hogyan ne forgassunk ismeretterjesztő filmet?

A válasz persze egyszerű, elég csak bekapcsolni a népszerű ismeretterjesztő csatornák valamelyikét és megnézni egy olyan filmet, aminek témájához még értünk is, és rögtön agybajt kapunk. Én például ezért nem nézek ilyen filmeket. De minthogy a spanyol inkvizícióra az ember sosem számít, most én is beleestem a csapdába.

Adva van Göbekli Tepe, az elmúlt évtized kétségtelenül egyik legfontosabb anatóliai (és világtörténeti) felfedezése (ásató: Klaus Schmidt, DAI), egy 10.-9. évezredi (!) lelőhely, amely húsz, igen hasonló (de nem egyidejű) rituális szabad téri épületből áll. Leegyszerűsítve: minden ilyen egység egy kör alakú épület, a téren T-alakú, embert szimbolizáló oszlopok (ebből kettő középen, a többi a falba építve), melyeket gazdagon díszítettek reliefekkel, elsősorban állatokkal, de emberekkel és absztrakt motívumokkal is. A lelőhely szép párhuzamokat mutat a közeli Nevalı Çorival, de néhány motívum esetén (a későbbi) Çatal Höyükkel is. Az együttes korát, jellegét és művészi kidolgozottságát tekintve páratlan, tényleg nem érdemes fukarkodni a jelzőkkel.

S akadt egy török filmrendező (Ahmet Turgut Yazman, bár inkább felejtsük el a nevét), aki úgy gondolta, készít erről egy dokumentumfilmet, Göbekli Tepe – A világ első temploma (Göbekli Tepe – Dünya’nın ilk tapınağı) címmel. Én meg ma elmentem, és az Isztambuli Nemzetközi Filmfesztivál keretében jól megtekintettem a nyolcvan perces opust. Hiba volt. Az ötlet nagyszerű, a kivitelezés pocsék – ahogy a Kancellár mondta a Sárkányfűárus által gründolt Sárkányellátó Vállalat monitoringja során.

Az első félóra nagyszerű. Csodálatos képek az ásatásról, a pillérekről és közben folyamatosan Klaus Schmidt beszél és mutatja be a helyet és a leleteket. Aztán eljutunk addig a pontig, hogy voltaképp nem értjük, mit is jelent az a sok állat és hasonló a pilléreken. S ekkor megbillen a film, de nagyon. Schmidt helyett jön egy török, aki az iszlám misztikus irányzatait kutatja. Meg jön egy indiai csillagász, aki a Védákat kutatja úgy asztronómiailag. És elkezdik magyarázni, a rendező ötletelésének fonalát felkapva, hogy mi micsoda. Van itt minden, védikus energia, szex, Orion, Atlantisz, Egyiptom bőségesen, bikaszimbólumok meg ilyen meg olyan szimbólumok, mindenhol (és egy rakat tárgyi tévedés): totális Da Vinci-kód meg a szimbólumprofesszor. Az indiai Göbeklitepét is védikusan kutatja (a mezopotámiai sztélék és reliefek istenszimbólumai meg napfogyatkozást jelentenek szerinte) s persze a végén kijelenti, hogy ő a könyvében már megjósolta egy i.e. 10 ezer körüli civilizáció létét. Rettenetes. Én őszintén sajnálom az ásatót, hogy egy ilyen jó potenciállal rendelkező témából egy ilyen botrányos filmet kerekített a rendező.

A törökök egyszer már megmutatták, hogy milyen nagyszerű dokumentumfilmet tudnak forgatni (itt Tolga Örnek hettita-filmjére gondolok). Most megmutatták a másik végletet.

1 megjegyzés:

S. D. írta...

És az is megérne egy misét, hogy sokszor milyen színvonalon fordítják ezeket az ismeretterjesztő filmeket magyarra.