Már régi tervem volt, hogy írok néhány bejegyzést az ókori Kelet földrajzi határairól (és egyszer majd az időbeliekről is). A fő probléma az, hogy az „ókori Kelet” fogalma térben és időben képlékeny, azaz jól meghúzható határai sincsenek (előzetes olvasmányként minden érdeklődőnek ajánlom, hogy vessen egy pillantást Komoróczy Géza cikkére). Ám az átmeneti zónák elképesztően izgalmasak.
Nem fogok írni a nyugati határokról: Egyiptomról, Ciprusról és az égei világról. Nem mintha ne lehetne elmélkedni ezeken a kérdéseken, de ezek problematikája túl jól ismert. A fennmaradó három terület az izgalmas: a Kaukázus, az Arab-félsziget és Irán. A pre-iszlám Arab-félsziget kutatása már rég önálló tudománnyá nőtte ki magát, Irán félig betagozódott az ókori Kelet kutatásába, míg a Kaukázussal csak a régészek foglalkoznak, ill. a helyi (grúz, örmény) történetírások elnagyolt bevezetőjét képezik. A felsorolásból rögtön kitűnik, hogy ezeket legalább három különböző szakembernek kellene megírnia…
Én a dolgok könnyebbik végét fogom meg: most a Kaukázusról fogok néhány bejegyzést írni, mégpedig azért, mert anatolistaként lépten-nyomon belebotlok és komoly fejtöréseket okoz. Lesz bejegyzés a grúz etnogenezisről, a grúz népnév eredetéről, az örmény etnogenezisről, és egyéb kaukázusi kérdésekről. A bejegyzések folyamán szép lassan ki fog derülni, hogyan is kapcsolódnak ezek az ókori Kelethez. Illusztrációul próbálja mindenki elképzelni a pre-Akhaimenida Közép- és Kelet-Anatólia politikai térképét: vannak egyrészt a késő-hettita utódállamok, de azok nem érnek el a Fekete-tengerig és persze van Urartu – a kettő között, ill. az utódállamoktól északra, Urartutól északnyugatra és északra valamilyen furcsa zóna, mindenféle népekkel, amelyek legfőbb jellemzője, hogy az ókori keleti történeti áttekintések igyekeznek róluk nem tudomást venni – s így ha Akhaimenida-kori görög forrásokat olvasgatunk (pl. Hérodotost, Xenophónt), egészen meglepődünk miféle népekbe botlunk, amely kétszáz évvel azelőtt „ott se voltak”. Persze, ha valaki modern kaukazológiai könyvekbe lapoz bele, szép kerek képet fog találni - amely viszont olykor elég hajmeresztő tud lenni egy ókori keletesnek (ennek az az oka, hogy a kaukazológiai kutatás a helyi, javarészt nem ókori keletes, és egyfajta sajátos, szovjet módszert követő kutatók megállapításait visszhangozza).
Mindazonáltal előre jelzem: ezek hangos gondolkodásnak minősülő, esszéisztikus bejegyzések lesznek, nem tudományos értekezések, azoknak nem itt a helye. Az a célom mindössze, hogy ráirányítsam a figyelmet olyan régiókra és problémákra, amelyeket az ókori keleti kutatás nem egyszer szeret elhanyagolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése